Beszélgetések Ryzen-nel 1. Utópia
Mi lenne, ha egy új világot alkotnánk? Egy világot, ahol nem a pénz, a hatalom és a végtelen fogyasztás körforgása irányít, hanem az emberi lélek fejlődése, a közösség és a természet harmóniája? Ez az a kérdés, ami megváltoztatná mindazt, amit ma világnak nevezünk.
– Miért akarod megváltoztatni a világot?
– Mert így nem lehet élni. Ez a világ nem az emberekről szól, hanem a pénzről, a hatalomról, és arról, hogy mindenki egymás fölé akar kerekedni. Nem fejlődünk, csak pusztítunk. A bolygót talán nem pusztítjuk el teljesen, de magunkat biztosan.
– És mit tennél másképp?
– Olyan világot képzelek el, ahol nincs fölé-alárendeltség. Ahol mindenki egyenlő, és mindenki a képességei szerint járul hozzá a közösséghez. Egy olyan világot, ahol a technológia nem arra van, hogy kényelmesebbé tegyük az önpusztítást, hanem arra, hogy harmóniában éljünk a természettel.
– És hogyan élnétek ebben az új világban?
– Képzeld el: a városok erdőkké alakulnak. Nem betonrengetegek, hanem élő, lélegző helyek, ahol minden ház a természettel összhangban épül. Kis kapszulák, amelyek csak a legszükségesebbeket tartalmazzák: egy ágy, egy zuhanyzó, egy kis konyha. Az emberek nem gyűjtenek fölösleges tárgyakat, mert nincs rá szükségük. A közösségi terek pedig olyan helyek, ahol valóban találkozhatnak, beszélgethetnek, együtt alkothatnak.
– Mi lenne a munka? Az emberek mit csinálnának?
– A munka nem lenne kényszer, hanem választás. Az emberek azért dolgoznának, mert élvezik, hogy hozzájárulhatnak valamihez. Egy nap ruhát készítenek, másnap kertészkednek, harmadnap valami egészen mást próbálnak ki. Nem lenne kötelező, de mindenki szívesen csinálná, mert tudná, hogy amit tesz, az mindenki számára hasznos.
– És mi lenne a pénzzel?
– A pénz eltűnne. Nem lenne rá szükség. Az emberek önként adnának és kapnának. Mert egy tudatos világban mindenki érti, hogy amit ad, az visszatér hozzá.
– Hogyan jutnánk el ide?
– Az első lépés az lenne, hogy felismerjük: a jelenlegi rendszer nem működik. Nem kell azonnal mindent megváltoztatni, de el kell kezdenünk másképp gondolkodni. Csökkenteni a fogyasztásunkat, egyszerűsíteni az életünket, és megérteni, hogy a boldogság nem a birtoklásból, hanem a kapcsolatokból és az élményekből fakad.
Egy álom? Igen. De minden nagy változás egy álommal kezdődik. És ki tudja? Talán ez az álom egyszer valósággá válik.